Komfort célú légtechnikai rendszer létesítését többféle tényező indokolhatja: ilyenek pld. a szagok elszívása, külső nyílászáróval nem rendelkező helyiségek légellátása, felszabaduló légszennyezés koncentrátumának hígítása, vagy egyszerűen csak szellőzés-légfűtés igénye.

Alapvetően megkülönböztethetünk szabadáramlású (gravitációs - indirect) és kényszeráramlású (ventillátoros - direkt) szellőzéseket. A gravitációs rendszerek alapelve az, hogy a levegőoszlop hőmérsékletkülönbségének (a két levegő sűrűség- különbség hatására felhajtóerő keletkezik) hatására nyomáskülönbség jön létre, és így áramlás indul meg. Ennek legismertebb példái az ipari csarnokok jellegzetes tetőgerinc-ablakos megoldásai, vagy a magas épületek szellőzőkürtői.

A gravitációs áramoltatás korlátait oldják fel a ventilátor által létrehozott nyomáskülönbséget felhasználó rendszerek. A ventilátor, mint jellegzetes épületgépészeti berendezés a szivattyúkkal rokon. A szellőző rendszer létesítésének alapfeltétele, hogy legyen honnan szellőztetésre alkalmas friss levegőt vételezni, illetve hogy az elhasznált levegőt legyen hová "kidobni". A szellőztető levegőt befúvás előtt kezelni kell: ez szűréssel, léghevítéssel, léghűtéssel, nedvesítéssel, légszárítással, illetve speciális esetben sterilizálással történhet. Ez a légkezelés régebben falazott szerkezetekből épített légkezelőkben történt: ma már ún. modul rendszerű légkezelő szekrények az általánosak. A légkezelő egységet ilyen szekrényekből állítjuk össze a kívánt légminőségnek és légmennyiségnek megfelelően.

 .

.